Karva (Kravany nad Dunajom)

   Éjszaka Karván szálltunk meg, az Egyesült Kertészeti és Mezőgazdasági Szakközépiskola kollégiumában. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, finom vacsorát kaptunk, lemostuk az út porát, kicsit beszélgettünk a nap eseményeiről, majd egy jót aludtunk. Reggel hatkor viszont már ébresztő volt, hiszen másnap még több úti cél várt bennünket. A reggeli és egy közös fotó után indultunk is tovább.

Deáki (Diakovce)

Deákin a római katolikus templomot néztük meg. Nagyon halkan kellett bemennünk, mert éppen misére készültek. A községet már a pannnonhalmi apátság alapítólevelében is említik. Az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert latin szertartáskönyvet, melyben a HALOTTI BESZÉD  is olvasható. Ez azért is különösen érdekes számunkra, hiszen
majd részletesen tanulunk róla. Kolozsváry László kárpátaljai festőművész Halotti beszéd című olajfestményét is megnéztük. A templom legrégibb része az 1103-ban épített Szent István kápolna.

"Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc..."

Galánta (Galanta)

Galántán a két Eszterházy kastélyt néztük meg. A neogótikus stílusú kastély még romjaiban is pompázik, de nem látogatható, mert  felújításra vár. A reneszánsz stílusút viszont újjáépítették, itt megnéztük a Városi Galériát, a gyönyörű házasságkötő termet és a Honismereti Múzeumot. Lementünk a vár alatti pincébe is, amely régen a két kastélyt kötötte össze, és ahol manapság állítólag szellemek járnak... Szerencsére ottjártunkkor nem jelentkeztek :).
Ebben a városban töltötte gyermekkora legszebb éveit a világhírű népdalgyűjtő, zeneszerző és a zenepedagógiát megújító Kodály Zoltán. Az ő szobránál is tiszteletünket tettük.

Dévény (Devín)

Utunk második napján ellátogattunk a dévényi várba. Útközben csatlakozott hozzánk Júlia néni is, pozsonyi idegenvezetőnk, aki egész nap velünk volt. Sorjában mindent megnéztünk. Először elsétáltunk a római kápolna maradványaihoz. Miközben a várhoz mentünk, megtekinthettük a szláv házak alapjait, egy szobrot, ami a szláv  női viseletet ábrázolta, és a vár lábánál a kisebb kápolnát, a nartut. A várnál megnéztük az 50m mély kutat. Nagyon fújt a szél, de jól éreztük magunkat. Csodálatos kilátás nyílt a tájra, beleértve a Dunát és a Morvát is. Lehetett látni Ausztria szélerőműveit is. Sok mindent megtudtunk a várról, köztük azt is, hogy a várat különböző nemesi családok lakták.

Bős-Nagymaros (Gabčíkovo)

Utunk utolsó állomása a Bős-Nagymarosi duzzasztógát volt. Nagyon ijesztő volt ez a hatalmas  építmény és

érdekesnek találtam, hogy a két gát közül az egyik

tele volt vízzel, a másikban meg semennyi nem volt. A gát a Duna magyarországi és szlovákiai
közös szakaszán épült, célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem. A vízlépcsőrendszer közös építéséről és üzemeltetéséről szóló szerződést 1977-ben kötötte Magyarország és Csehszlovákia, de később Csehszlovákia két külön államra bomlott, Magyarország pedig felbontotta a szerződést. Ez az ügy a mai napig nem rendeződött.

Dunamocs (Moča)

Párkánytól 25 km-re nyugatra, Komáromtól 25 km-re keletre a Duna bal partján fekszik az a község, ahol a Községházán a  helyi általános iskolások március 15-i műsorát néztük meg. Ezután megkoszorúztuk a 48-as emlékművet. majd átmentünk az iskolába. Itt egy rövid,  képes beszámolót hallottunk az igazgatónőtől a városról és az iskoláról. Megállapítottuk, hogy az ottani diákok is pont olyan tantárgyakat tanulnak, mint mi, kiegészítve a szlovák nyelvvel, és pont olyan programjaik, kézműves délutánjaik, szakköreik, versenyeik vannak, mint nekünk! Megismerkedtünk néhány tanulóval és megnéztük az iskolájukat is. A legnagyobb különbséget abban láttuk, hogy egy-egy tágas tanteremben csak 10-12 pad van, hiszen ennyien vannak egy osztályban. Az iskolalátogatás után átsétáltunk a helytörténeti múzeumba, amit egy lelkes helyi lakos, Ica néni rendezett be saját gyűjtésű tárgyaiból. Itt rengeteg érdekes, régi tárgyat vehettünk szemügyre, például egy telis-tele pakolt kelengyeládát, amiről Mikszáth novellájában, a Néhai bárány-ban olvastunk.

Nagysalló (Tekovské Lužany)

1849. április 19-én itt verte meg Damjanich János honvéd vezérőrnagy a Nyitra vonalát védő Ludwig von Wohlgemuth altábornagy csapatait. Az ennek tisztelgő emlékművet tekintettük meg.

Léva (Levice)

Első állomásunk Léva volt. Itt a várat szerettük volna megtekinteni. Örültünk, hogyelértünk a kapuig,  de be már nem mehettünk, mivel sajnos zárva volt. De csináltunk egy csoportképet. Szóval megkerültük, hogy jobban lehessen látni és az idegenvezető elbeszélte a vár történetét: A lévai vár a város legjelentősebb történelmi épülete. A XIII. században épült, s a régmúlt időknek állít emléket. A várral kapcsolatos első írásos adatok 1318-ból származnak. A Selmeci-hegyek sziklanyúlványaira épített, s mocsarakkal körülvett vár stratégiailag a legjobban védhető végvárak közé tartozott.   Az épségben megmaradt Dobó-kastély, a kapitányi épület és a várudvar további tulajdonosa 1688-tól 1867-ig az Esterházy család volt. Tőlük vásárolta meg a várat és a hozzá tartozó uradalmat egy bécsi bankár testvérpáros, a Schoeller testvérek. Ők voltak a vár utolsó tulajdonosai egészen a II. világháború végéig.

POZSONY (Bratislava)

                                        

        Szlovákia fővárosában rengeteg érdekes dolgot láttunk. Idegenvezetőnk elmondta, hogy régen zárt kőfal és négy kapu védte a várost. Megnéztük a megmaradt Mihály-kaput és alatta a nulla kilométerpontot.

       Elmentünk a Szent Márton dómtemplomba, ahol 19 magyar uralkodót koronáztak meg-ezért hívják Pozsonyt koronázó városnak. A templom nagyon szép, de az a legérdekesebb benne, hogy egy üveglapon keresztül láthattuk a templom alatti temető néhány csontvázát. Ilyet még nem láttam ezelőtt.

       A buszunkkal végighaladtunk a város villanegyedén, ahol a különböző országok nagyköveteinek rezidenciáit láthattuk. Nagyon meglepő volt az amerikai nagykövet háza, amely a Fehérház kicsinyített mása. Láttuk az 1994-ben épült modern Parlamentet -szép, szép de azért a mi parlamentünk szebb. A villanegyedből gyönyörű a kilátás a városra: Láttuk a város legmagasabb épületét, a Szlovák Nemzeti Bankot, ami 115méter magas és 23 liftje van. Messziről látszott a tévétorony is, aminek forgó étterme van. Mindannyiunk érdeklődését felkeltette az Új híd tetején az UFO nevű kávézó és étterem,amiről idegenvezetőnk elmondta, hogy az egyik lábában van a lift, a másik lábában pedig 430 lépcső.

       Láttuk még a Ligetfalut-ez Közép-Európa legnagyobb lakótelepe-, a Pestis Emlékművet, a Holokauszt Emlékművet, az Eszterházy palotát, a Szlovák Nemzeti Színházat, a város legkeskenyebb épületét -161cm széles! –és a régi magyar országgyűlés épületét.

       Sétáltunk Pozsony leghosszabb utcáján, a Káptalan utcában, és a „Bastová ulicában” , ami arról volt nevezetes, hogy itt lakott a pozsonyi hóhér, ezért az emberek babonából igyekeztek elkerülni ezt az utcát, hogy ne járjanak a hóhér lábnyomában, mert attól féltek, hogy akkor egy év múlva ők is a hóhér kezétől halnak meg.

       Egy másik utcában megsimogattuk KANDI, a szerencsehozó figura fejét és közben -titokban- kívántunk valamit. (Vannak, akiknek azóta valóra is vált a kívánságuk!)

      

Utolsó nevezetesség volt a Prímás Palota, ahol a pozsonyi békét írták alá. Itt megnéztük azt a hat felbecsülhetetlen értékű gobelint, ami Hero és Leandros szerelmének történetét ábrázolta.

Ezen a napon aztán tényleg nem unatkoztunk!

Révkomárom (Komárno)

A komáromi erőd

Március 15-én Komáromban voltunk kirándulni. Amint kiszálltunk a buszból, rögtön indultunk a komáromi Öreg-várba. Az idegenvezető vázlatosan elmondta, hogy mit fogunk megnézni. Bementünk a várba és megnéztük az erődrendszert egy nagy térképen. Az erődrendszer 205 hektáron terül el. A második legnagyobb erődrendszer Európában! 1950-1954-ig politikai foglyokat tartottak itt.

A kaszárnya környéke

1810-től létezik, 1968-tól rossz állapotban van, mivel az oroszok parancsot kaptak, hogy mindent, amit felújítottak, azt rombolják le a kivonulásuk előtt. Itt a lakótérségben 200.000 katonát tudtak volna elszállásolni, de ebből 100.000-en laktak itt. Egy szibériai orosz katona falra festett egy szibériai tájat. A kaszárnyák mellett a platánpark van, ahol 2db fa még mindig áll és több mint 300 évesek. Innen látható egy nagy lyuk a tetőn, ami azért keletkezett, mert egy arany kereszt volt ott, amit az oroszok leszedtek és helyére egy vörös csillagot raktak, amit ugyanúgy leszedtek a kivonulásuk után.

Kaszárnya

1815-ben építették, majd a Szabadságharc fontos épülete lett. Ez is nagyon rossz állapotban van.  Itt laktak a vezetők és hozták a döntéseket a vár sorsáról. Közelében tankgarázs van. Különleges bennük, hogy az orosz katonák a tankok javítását felírták az épület falára.

Az Öreg-vár falai

9 méteres falai vannak, ezeket 1550-ben fejezték be. Amikor az oroszok itt állomásoztak, felfestették rá a katonák zászlóaljba való rendezésének képét. A 10-15-ből csak három maradt fenn jó állapotban. Az oroszok a falakat úgy festették be pirosra (a vörös csillagra utalva), hogy azt nem lehet leszedni, csak ha lekopik a fal külső része.

Katakombák

Nagyon poros a levegő bent. Erős lámpa kell, hogy lássunk valamit. Lőpor- és élelmiszer raktárnak használták egy kis részét évszázadokon át. Az oroszok itt is megváltoztattak sok mindent. Szemétlerakónak használták, amiben biológiai és egyéb szemetet, pl. hullákat tároltak. Több kilométer hosszúak és horrorfilmbe illenek.

Elmenetel

Visszafelé megnéztünk egy medencét, ami jó állapotban maradt fenn. Azután savanyú káposzta-tárolók mellett mentünk el. A szaga még most is érződik! A kivégzőhelyhez érkeztünk, ahol látszottak a golyónyomok a falon. Felmentünk a várfalra, ahonnan láttuk a Dunát. Ahogy egy négy méter széles átjárón mentünk át, majdnem felemelt a szél. Kimentünk az ajtón, ahol még nagyobb szél fogadott. Aztán elmentünk a busszal.

Ógyalla (Hurbanovo)

Utunk egyik legérdekesebb- s talán legnépszerűbb- állomása az ógyallai csillagvizsgáló volt. Konkoly-Thege Miklós alapította a 19. sz. végén Közép-Európa első obszervatóriumaként. Amikor megérkeztünk, szétnéztünk a múzeumban, levetítettek nekünk egy kisfilmet az intézmény történetéről, majd beültünk a planetárium terembe. Itt egy speciális planetárium-gép segítségével megjelent a csillagos ég a fejünk felett és élőszavas bemutatót hallhattunk a bolygókról, csillagokról, a Napról, az esthajnalcsillagról.... Lenyűgöző előadás volt!