2014. április 3., csütörtök

Karva (Kravany nad Dunajom)



   Éjszaka Karván szálltunk meg, az Egyesült Kertészeti és Mezőgazdasági Szakközépiskola kollégiumában. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, finom vacsorát kaptunk, lemostuk az út porát, kicsit beszélgettünk a nap eseményeiről, majd egy jót aludtunk. Reggel hatkor viszont már ébresztő volt, hiszen másnap még több úti cél várt bennünket. A reggeli és egy közös fotó után indultunk is tovább.

Deáki (Diakovce)


Deákin a római katolikus templomot néztük meg. Nagyon halkan kellett bemennünk, mert éppen misére készültek. A községet már a pannnonhalmi apátság alapítólevelében is említik. Az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert latin szertartáskönyvet, melyben a HALOTTI BESZÉD  is olvasható. Ez azért is különösen érdekes számunkra, hiszen
majd részletesen tanulunk róla. Kolozsváry László kárpátaljai festőművész Halotti beszéd című olajfestményét is megnéztük. A templom legrégibb része az 1103-ban épített Szent István kápolna.
"Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc..."

Galánta (Galanta)

Galántán a két Eszterházy kastélyt néztük meg. A neogótikus stílusú kastély még romjaiban is pompázik, de nem látogatható, mert  felújításra vár. A reneszánsz stílusút viszont újjáépítették, itt megnéztük a Városi Galériát, a gyönyörű házasságkötő termet és a Honismereti Múzeumot. Lementünk a vár alatti pincébe is, amely régen a két kastélyt kötötte össze, és ahol manapság állítólag szellemek járnak... Szerencsére ottjártunkkor nem jelentkeztek :).
Ebben a városban töltötte gyermekkora legszebb éveit a világhírű népdalgyűjtő, zeneszerző és a zenepedagógiát megújító Kodály Zoltán. Az ő szobránál is tiszteletünket tettük.



Dévény (Devín)

Utunk második napján ellátogattunk a dévényi várba. Útközben csatlakozott hozzánk Júlia néni is, pozsonyi idegenvezetőnk, aki egész nap velünk volt. Sorjában mindent megnéztünk. Először elsétáltunk a római kápolna maradványaihoz. Miközben a várhoz mentünk, megtekinthettük a szláv házak alapjait, egy szobrot, ami a szláv  női viseletet ábrázolta, és a vár lábánál a kisebb kápolnát, a nartut. A várnál megnéztük az 50m mély kutat. Nagyon fújt a szél, de jól éreztük magunkat. Csodálatos kilátás nyílt a tájra, beleértve a Dunát és a Morvát is. Lehetett látni Ausztria szélerőműveit is. Sok mindent megtudtunk a várról, köztük azt is, hogy a várat különböző nemesi családok lakták.

Bős-Nagymaros (Gabčíkovo)




Utunk utolsó állomása a Bős-Nagymarosi duzzasztógát volt. Nagyon ijesztő volt ez a hatalmas  építmény és
érdekesnek találtam, hogy a két gát közül az egyik
tele volt vízzel, a másikban meg semennyi nem volt. A gát a Duna magyarországi és szlovákiai
közös szakaszán épült, célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem. A vízlépcsőrendszer közös építéséről és üzemeltetéséről szóló szerződést 1977-ben kötötte Magyarország és Csehszlovákia, de később Csehszlovákia két külön államra bomlott, Magyarország pedig felbontotta a szerződést. Ez az ügy a mai napig nem rendeződött.

Dunamocs (Moča)




Párkánytól 25 km-re nyugatra, Komáromtól 25 km-re keletre a Duna bal partján fekszik az a község, ahol a Községházán a  helyi általános iskolások március 15-i műsorát néztük meg. Ezután megkoszorúztuk a 48-as emlékművet. majd átmentünk az iskolába. Itt egy rövid,  képes beszámolót hallottunk az igazgatónőtől a városról és az iskoláról. Megállapítottuk, hogy az ottani diákok is pont olyan tantárgyakat tanulnak, mint mi, kiegészítve a szlovák nyelvvel, és pont olyan programjaik, kézműves délutánjaik, szakköreik, versenyeik vannak, mint nekünk! Megismerkedtünk néhány tanulóval és megnéztük az iskolájukat is. A legnagyobb különbséget abban láttuk, hogy egy-egy tágas tanteremben csak 10-12 pad van, hiszen ennyien vannak egy osztályban. Az iskolalátogatás után átsétáltunk a helytörténeti múzeumba, amit egy lelkes helyi lakos, Ica néni rendezett be saját gyűjtésű tárgyaiból. Itt rengeteg érdekes, régi tárgyat vehettünk szemügyre, például egy telis-tele pakolt kelengyeládát, amiről Mikszáth novellájában, a Néhai bárány-ban olvastunk.

Nagysalló (Tekovské Lužany)


1849. április 19-én itt verte meg Damjanich János honvéd vezérőrnagy a Nyitra vonalát védő Ludwig von Wohlgemuth altábornagy csapatait. Az ennek tisztelgő emlékművet tekintettük meg.